A szabadság kiadása és megszakítása

Írta: Dr. Demeter Andrea – ügyvéd, munkajogi szakjogász

 

35893470901_eee3b74d13_zA szabadság kiadására vonatkozó lényeges rendelkezések

 

Az Alaptörvény alapvető jogként rendelkezik arról, hogy munkavállalónak joga van az éves fizetett szabadsághoz [XVII. cikk (4) bekezdés]. A munkáltató tehát köteles a munkavállaló részére az éves szabadságot kiadni, a munkavállaló szabadsága felett csak bizonyos korlátok között rendelkezhet.

 

Az Mt. rendelkezése szerint a fizetett éves szabadságot (alap-és pótszabadság) az esedékesség évében a munkáltató adja ki a munkavállaló előzetes meghallgatása után. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló előre jelzi, hogy mikor, mely napokon kíván szabadságot igénybe venni, azt a munkáltatónak tudomásul kell vennie és a munkaszervezési szempontból biztosítani a szabadság kiadását.. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

 

Főszabály szerint a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

 

Hogyan kell kiadni a szabadságot?

 

A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. (Az eltérő megállapodásra vonatkozó utalás azt jelenti, hogy a munkáltató és a munkavállaló e rendelkezéstől a munkszerződésben eltérhet.) E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében a hétfőtól-péntekig tartó munkanapok vonatkozásában jellemezően nem okoz problémát, azonban az egyenlőtlen munkaidőbeosztást, vagy a munkaidőkeretet alkalmazó munkáltatóknál már figyelemmel kell lenni arra, hogy a szabadság kiadása ne a heti vagy napi pihenő napra essen.

 

Abban az esetben, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az adott évre eső időarányos szabadságot az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Az esedékesség évében kiadott a szabadság, ha annak igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság tartama átnyúlik a következő évre, azonban a következő év vonatkozásában nem haladhatja meg az öt munkanapot.

 

A munkáltatónak érdemes az ünnepek, illetve a nyári szabadságolási időszak közeledtével előre egy”szabadságolási tervet” készítenie, amelyben a munkavállalók előre megjelölhetik, hogy melyik hónapban, mely héten vagy napokon (milyen mértékben) kívánnak szabadságot kivenni. Az előre látható szabadságolási terv segítséget nyújt a helyettesítési és munkaszervezési szempontok figyelembevételéhez akár a munkavállaló, akár a munkáltató oldaláról.

 

Ki nem adott, “bentmaradt” szabadság

 

Előfordulhat, hogy a munkavállaló adott évben nem tervez szabadságot kivenni, vagy csak egy-egy napokat kíván igénybe venni ami a munkáltató szempontjából előnyös lehet, azonban a munkáltatónak a szabadság kiadására vonatkzó törvényi előírásokat szem előtt kell tartania és törekednie kell arra, hogy a munkavállaló kivegye az éves szabadságát. A munkáltató szempontjából ez amiatt is fontos lehet, mert amennyiben a munkavállaló évről évre “gyűjtögeti” a szabadságát, a munkaviszony esetleges megszűnésekor – az Mt rendelkezése szerint – ha a munkavállalónak van az előző év(ek)ről szabadsága azt az adott évi időarányos szabadsággal együtt a munkáltatónak ki kell fizetnie Az nem lehet megoldás, hogy a munkavállaló kiírja a szabadságot és mégis munkát végez a munkáltatónál, mert egy esetleges munkaügyi vita esetén – az elévüli időre is figyelemmel – utólag vitathatja a munkavállaló a szabadság kivételét és a szabadság ideje alatt végzett munkavégzés a törvény rendelkezései alapján rendkívüli munkavégzésnek minősül.

 

Abban az esetben, amennyiben a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében a szabadságot kiadni pl. hosszan fennálló keresőképtelenség, az ok megszűnséétől számított hatvan napon belül ki kell adni a munkáltatónak a “bentmaradt” szabadságot.

 

A munkáltató és a munkavállaló az adott naptári évre kötött megállapodásban rögzíthetik, hogy a munkáltató az életkor alapján járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

 

Szabadság igénybevétele rendkívüli esetben

 

A munkaviszony fennállása alatt előfordulhat olyan előre nem látható esemény, illetve személyi, családi körülmény, amikor a munkavállalónak nincsen módja arra, hogy a törvény által előírt a 15 napos határidő figyelembevételével jelezze a munkáltatónak a szabadság igényét. Ekkor a munkáltatónak figyelemmel kell lennie az Mt. átalános magatartási követelményeire, ezen belül a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, kölcsönösen együtt kell működni és nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a munkavállaló jogát, jogos érdekét sérti. Ugyanakkor a munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén az előre nem látható körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.

 

A szabadság kiadásának módosítása, megszakítása

 

A munkavállaló szabadságának tartama alatt a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekét vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja a szabadság kiadásának közölt időpontját, a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja, illetve kollektív szerződésben rögzített rendelkezés alapján a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

 

Nincsen arra konkrét meghatározás, hogy mi minősül fontos gazdasági érdeknek, vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő oknak, erre a kérdésre az ítélkezési gyakorlatban találjuk a választ. Fontos gazdasági érdek lehet például egy nagy jelentőségű projekt határidőre történtő teljesítése, amelynek elmulasztása komoly bevétel kiesést eredményezne a munkáltatónál, de ilyen lehet például, ha a munkavállaló olyan speciális szakértelemmel rendelkezik, amely más munkavállalóval nem pótolható, például egy technológiai gép karbantartásához (javításához) is értő munkavállaló, de ilyen lehet az, amikor kiemelt társadalmi érdek fűződik – például az egészségügy területén – egy adott szolgálatatás folyamatos biztosításához.

 

A munkáltató köteles munkavállalónak a szabadság kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit. Abban az esetben, amikor a munkáltató a munkavállaló szabadságát szakítja, meg a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő nem számít be a szabadságba és a munkavégzés elszámolása a rendkívüli munkavégzésre irányadó szabályok szerint történik.

 

A munkáltatónak mindenesetre mérlegelnie kell, hogy valóban szükséges-e a munkavállaló szabadságának módosítása vagy megszakítása, mert egy esetleges munkaügyi vita során neki kell bizonyítani, hogy azt fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok indokolta. Az nem szolgálhat indokul, hogy a munkavállaló az adott feladatát nem tudta elvégezni a szabadság megkezdéséig és a szabadság megkezdését megelőzően sem adhat olyan jellegű feladatot és határidőt, amely a szabadság megkezdésének akadályát képezné. Munkaügyi elvi határozat mondja ki, hogy “a munkáltató részéről a szabadság kiadása megszakításnak minősül,ha a szabadság első napján 4 órától kezdődően a munkavállalót munkavégzésre utasítja. E munkáltatói intézkedésnek általában csak a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyonsan érintő ok, vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt lehet hely, attől függetlenül, hogy a munkavállaló a lakóhelyén tartózkodik-e.” A munkáltatónak tiszteleten kell tartani azt, hogy a fizetett szabadsághoz a munkavállalónak alapvető joga fűződik.

 

A szabadság nyilvántartása

 

A fizetett éves alap- és pótszabadságot munkanapokban kell nyilvántartani, A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a kezdő és befejező időpontja és a munkavállalót rendszeresen tájékoztatni kell a rendelkezésére álló szabadságnapok mennyiségéről.

 

A munkáltatónak a szabadság nyilvántartására vonatkozó törvényi előírásokat azért is kell szem előtt kell tartania, mert amennyiben a nyilvántartás nem átlátható vagy nem naprakész, úgy egy esetleges munkaügyi ellenőzés során az ellenőrzést végző hatóság munkaügyi bírságot szabhat ki a munkáltatóval szemben.

 

 

További cikkeink a témában

A munkaügyi perek: rövid összefoglaló

Írta: Dr. Demeter Andrea | Ügyvéd, munkajogi szakjogász   Számos esetben előfordul, hogy a munkavállaló egy mégoly jelentős munkáltatói jogsértés esetén sem kíván bírósághoz fordulni. Em...

Részletek

 

 

 

Közszolgálattal kapcsolatos cikkeink

Fegyelmi felelősség a közszolgálatban

Írta: Dr. Demeter Andrea | Ügyvéd, munkajogi szakjogász   A fegyelmi eljárás lefolytatása során a jogszabályok számos védekezési eszközt biztosítanak, amelyeket célszerű a lehető legjobb...

Részletek